Bloggerként minden közösségi média felületet imádnom és aktívan használnom kellene, ami csak alkalmas arra, hogy hirdessem a blogot, minél több emberhez eljuttathassam a híremet. De nem tudok kibújni a bőrömből. Magánemberként ugyanis egész másképp állok a posztolgatáshoz.

A Facebook-ot magánszemélyként, illetve a blog oldalaként is használom. Mindkét felületre jellemző a ritka posztolás: mivel a legkevésbé sem vagyok fotogén, fényképeket magamról csak néhány havonta teszek ki, nem csekkolok be azonnal minden egyes étteremben, sétálóutcán, moziban és nem fotózom le minden egyes kávémat, vagy ebédemet sem.
A blog oldalát használva sem árasztom el az üzenőfalat, naponta próbálok kitenni egy termékfotót, egy érdekes cikket, amit olvastam, illetve a saját bejegyzéseimet osztom meg, de ennyi. Itt nincs Starbucks, Árkád, luxusbutik, elit étterem, egyedülálló természeti vagy építészeti látványosság, csak egy átlagos kisváros vagyunk, én pedig jelenleg egy roppant kevés szabadidővel rendelkező blogger, akinek legtöbbször eszébe sem jut elővenni a telefonját, ha elsiet egy virágzó gyümölcsfa mellett, vagy két perc alatt felhörpinti az elviteles tejeskávéját.
Nagyon irigylem azokat, akik naponta többször, akár óránként is meg tudnak osztani másokkal szépen megkomponált fotókat, sajnos én jelenleg nem vagyok abban a helyzetben, hogy lenne ehhez elegendő időm, vagy energiám. Tisztában vagyok vele, hogy így nehezebb az áttörés is, de pillanatnyilag ennél többre nem futja.



A másik nagy oldal, amin megtalálható vagyok, az természetesen az Instagram. Többnyire ugyanazok a képek kerülnek fel ide, mint a blog Facebook oldalára is, nagy különbséget az oldalvezetések közt nem fogtok észrevenni, talán itt egy picivel több a rólam és a gyönyörű tacskómról készült fotó. Ez azért van, mert az Instán nem különítettem el a blogot, a személyes profilomhoz töltöm fel a hozzá kapcsolódó fényképeket is.
Maga az oldal szimpatikus, el lehet veszni a sok csodálatos fotó közt, könnyen belefeledkezik az ember.

A Youtube engem még annyira nem érint, a videózással még csak elméletben foglalkozom, de a személyes véleményem az, hogyha több százezer embert érhetsz el, akkor végezz minőségi munkát.

A Pinterestről és társairól semmilyen véleményt nem tudok alkotni, ugyanis még csak bele sem pillantottam soha.


Beszéljünk egy kicsit arról, mit tartok helyesnek és mit nem, a közösségi oldalak felhasználását illetően.
Mélyen megvetem a tinilányok mellkidobós fotóit, ez a viselkedés minősíti a fiatalabb generációt, és talán nem nehéz kitalálni, hogy az én szememben csakis negatívan.
Hasonló a helyzet a túlzottan kitárulkozó szerelmespárokat illetően: ha meglátok egy (fél)meztelen, összebújós képet, mindig rosszallóan megrázom a fejem. Ezek olyan pillanatok, amik senki másra nem tartoznak. Ha nem tudod kiélvezni, akkor öltözz fel és menj a dolgodra, de ne fotózgasd unalmadban a jelenetet és főképp ne töltsd fel, mert az intimitásnak csakis két emberről kell szólnia, akik ott és akkor jelen vannak.
A rengeteg kávé, koktél, pizza, süti is unalmas egy idő után, és az igazat megvallva, nem is túl jó érzés ezeket nézegetni, míg te bezárva dolgozol - jó, ez már legyen az én személyes problémám, de összességében nagyon negatív érzelmeket válthat ki az emberből, ha folyamatosan csak azt látja, mindenki másnak mennyivel jobb, szebb, boldogabb és könnyebb élete van, csak neki nem jár ez ki valamilyen okból.


Blogger szemszögből nézve nincs igazán idegesítő, vagy elítélendő jelenség, amit meg tudnék említeni (max. az említett csodálkozás, hogy rengetegen mennyire ráérnek folyamatosan posztolni, mintha sok embernek nem lenne munkahelye, családja, vagy egyéb teendője), jelenleg annyiban vagyok csak biztos, bárhogy is alakul a jövőben, ha már tízezren követnek is, a magánéletemet és a párkapcsolatomat akkor sem fogom kiteregetni, mert egy beauty blog nem erről szól és mindig szeretném majd meghagyni a távolságot a privát szférám és a közösségi életem között.