Idén ősszel került  a könyvesboltok polcára Oravecz Nóra legújabb könyve, amely ezúttal nem szerelmesregény, nem idézetgyűjtemény és nem is teljesen önfejlesztő kötet. A Van egy ötletem! az internetes világban való énmárka felépítéséről szól, de vajon a gyakorlatban mennyire hasznosíthatóak Nóra tanácsai?

Amikor időm engedi, sokat olvasok, rendszerint inkább szórakoztató (pszichológiai thriller, krimi) regényeket, szakkönyvekhez, önfejlesztő kötetekhez nem nyúlok túl gyakran, mert nem igazán hiszek bennük, számomra ritkán bírnak használható mondanivalóval.

Azért döntöttem úgy, hogy szentelek egy posztot ennek a könyvnek, mert nagyon sok helyen úgy harangozták be, mint nélkülözhetetlen szakirodalom minden (kezdő) blogger/vlogger/influencer számára és talán sokan gondolkodtok még mindig a megvásárlásán. Nem titok, hogy én is azért tettem kivételt és vettem meg, hátha tudok fejlődni általa, hátha ad néhány használható tippet, amivel előrébb juthatok.

Oravecz Nóra a legtöbb ember lelki szemei előtt mint frufrus idézetgyártó jelenik meg, pedig  a valóságban egy nagyon is jó marketinges szakértőt tisztelhetünk a személyében, aki új szerzeményével át szeretne adni valamennyit a tudásából a laikusoknak.

A könyv nem túl vastag, csupán nagyobb,átfogó fejezetekre van osztva, emiatt és könnyed stílusa miatt gyorsan a végére lehet jutni. Nóra a saját történetén keresztül igyekszik bemutatni,  hogy nincs reménytelen helyzet és bárki sikeres lehet, ha van benne elég kitartás és szorgalom, akkor teljesen mindegy, honnan indult, bárhová eljuthat.

Olvasás közben megtudunk néhány érdekes információt az írónőről, mint pl. hogy 7 év blogolás után készült csak el az első könyve és lett igazán ismert, addig csak kisebb tábort ért el (nézőpont kérdése, kinek számít kevésnek több tízezer követő), de leginkább csak az van felemlegetve, hogy zacskóslevesen és grízes tésztán élt nagyon sokáig, mert az írás mellett nem mindig volt rendesen fizető állása, de hát a szent cél érdekében mindenről le kell mondani. Lényegében nem lehet eljárni sehová a barátokkal, nem élhetsz társasáig életet, nem lehet normális párkapcsolatod, mert minden szabad percet a laptop előtt kell tölteni, vagy sosem növi ki magát a dolog. Hát, nem biztos, hogy mindenki ilyen elszigetelt életet akar érni a siker és a népszerűség  érdekében...

Ebből pedig már sejthetitek, hogy ez a könyv is nagyrészt az unalomig ismételt, elcsépelt lelki fröccsökkel igyekszik segíteni: legyél szorgalmas, dolgozz sokat, legyél egyedi, legyél kreatív és ne add fel! Tény, hogy ezek alapfeltételei a sikeres blogolásnak, hiszen, ha nincs kitartásod, jobb, ha bele sem kezdesz,  de ezt már hallottuk, nem is egyszer! Nincs valami gyakorlatias tipped?

Nóra szerint viszont nem, nem hallottuk még elégszer, szerinte csak ennyi kell. Aki ezekre csak legyint, azon nem lehet segíteni, abból nem lesz semmi. Egy kicsit megint csak úgy jött le, mintha csak az válhatna sikeressé, aki otthagyja a polgári foglalkozását, és csak az írásba/videózásba öli minden idejét, különben sosem jön meg a hírnév. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de házvásárlás előtt álló autótulajdonosként hiába szeretnék több tízezres követői táborral rendelkező, ismert blogger lenni, én biztosan nem mernék kilépni a klasszikus értelemben vett munka világából, mert tudtommal valamiből a számlákat is ki kell fizetni.

Ezen kívül sok apróság volt még a könyvben, amivel nem értek egyet, vagy nem tetszett, ahogy meg volt fogalmazva. Nóra szerint sosem késő elkezdeni, bármikor sikeres lehetsz, kortól, nemtől függetlenül. Szerintem viszont a blogszférában egyértelműen előnyt élvez az, aki 4-5 éve kezdett el írni, a beauty blogokra pl. ez hatványozottan igaz, ott egy kezdőnek iszonyatosan nehéz kitűnnie a sokadalomból, bármennyire is igényes, vagy egyedi, amit csinál. A Youtube világában talán máshogy van, ott egy év alatt is százezreket érhetsz el, de az sem mindegy, hogy rengeteg blog inkább a felnőtt, dolgozó réteget célozza meg, a youtuberek pedig tizenéveseknek készítenek videókat, akiknek nyilván sokkal több idejük és lehetőségük van a neten lógni.

Azért rábukkantam 3 olyan tippre is, amely valóban elgondolkodtatott. Több ismert médiaszemélyiségtől is idéz és ők tényleg mondtak olyat, amit talán érdemes megfogadni, alkalmazni. Zimány Linda szerint az utazásos fotók hozzák a legtöbb lájkot Instagramon, hát, jobban belegondolva, van benne valami, szinte mindenki szeret természetfotókat nézegetni, csak kár, hogy nálam ez nem játszik, de ha ti esetleg olyan helyzetben vagytok, hogy tudtok utazgatni, tehettek egy próbát a dologgal.

Egy férfi szakértő szerint kell valami, amiről megjegyeznek az emberek, ezt egy ételfotó példáján keresztül szemléltette: ha minden nap különféle fogásokat osztasz meg, csak egy leszel a sok közül, aki ételfotókat posztol. Ha viszont te minden csütörtökön marhapörköltet eszel és minden alkalommal lefényképezkedsz vele, akkor egy idő után te leszel a marhapörköltes fickó, vagyis az internetezők megjegyeznek.

Végül pedig maga Nóra mondta azt, hogy személyessé kell tenni a blogodat, meg kell mutatnod az arcod, mesélned kell magadról, különben nem tudnak azonosulni veled az olvasók. Nálam talán ez a legnagyobb hiányosság, valóban nem láttok rólam túl sok képet (max. arcmaszkban) és túl sok személyes információt sem közlök magamról, szóval ezen talán ideje változtatnom.


Találkoztam még egy statisztikai adattal, amit egy picit elkeserítőnek  találok: elvileg, 2-2,5 év szükséges ahhoz egy blog esetében, hogy ismertté váljon, vagyis jelentősebb követőtábort szerezzen magának. Ha ennyi idő alatt ez nem sikerül, már nincs is esélyem befutni? Ha ez igaz, talán érdemes elgondolkodnom a blog jövőjén...

Nagyon sok könyvbéli mondattal egyetérettem az olvasás során, főleg a személyes részhez kapcsolódóan: az élet valóban tele van kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel, néha nagyon mély árkokból kell kimásznunk egyedül és soha semmit nem adnak könnyen, de főleg nem ingyen.
A szakmai részt figyelembe véve viszont nem mondhatnám, hogy nélkülözhetetlen, vagy hiánypótló, kevés benne a számomra hasznosítható tartalom. Bár az is lehet, hogy csak többször be kellett volna járnom az egyetemi marketing előadásokra, úgy talán most érdekesebb lenne számomra ez az ágazat...

Ti olvastátok a könyvet? Hogy tetszett, hasznosnak találtátok?