2019-ben a Partvonal Kiadó új vonalat hozott be kínálatába: elkezdett forgalmazni skandináv krimiket,  a sorban pedig a Látszólag normális című regény az első - érdekesség, hogy nekem is ez az első skandináv krimim, mert hiába hallottam ugyan már száz helyről, mennyire jók, valamiért eddig elkerültem őket. Az okát pedig én magam sem értem, mert ha a többi is ilyen minőséget hoz, mint a címszereplő, akkor egyenesen nekem találták ki őket.

A mostani vékonyka, gyorsan letudható krimi/thriller könyvekhez képest Mattias Edvardsson bemutatkozó regénye viszonylag vaskos a maga közel 400 oldalával, így a történetnek is van ideje erre-arra csavarodni, ráadásul három különböző szemszögből is megismerkedhetünk ugyanazzal a sztorival, ami lehetőséget szolgáltat arra, hogy szép lassan összeillesszük a darabkákat, a  megoldás mégis csupán a legutolsó oldalon tárul fel előttünk.

Adott egy látszólag teljesen normális, átlagos család, lelkész apával, jogász anyával és egy lázadó, 19 éves tinédzser lánnyal. A problémáik első hallásra hétköznapinak tűnnek: az anya sokat dolgozik, az apa fájlalja, hogy lassan mindenki a maga útját járja, a lányuk, Stella pedig nem tudja, mihez kezdjen az életével, egy külföldi utazást leszámítva nincsenek tervei és olykor illegális szereket is kipróbál. Nem jó, de nem is tragikus.

Végül egy nap, gyilkossággal vádolva, bilincsben viszik el Stellát. Hogy lehet bármiféle köze egy fiatal, gazdag férfi halálához? Mért nem tudja igazolni a lány ártatlanságát legjobb barátnője, akivel óvodás koruk óta össze vannak nőve? És vajon meddig hajlandóak elmenni a szülők, ha egyetlen gyermekük megmentése a tét?

" Hosszú időbe telik felépíteni egy életet, de lerombolni elég egy pillanat is."

Elsőként az apa, majd Stella, végül az anya szemszögéből megyünk végig a történteken,  melynek során kiderül, hogy az emlegetett problémák talán nem is annyira apró-cseprők, több a takargatnivaló és az elkövetett bűn, mint azt elsőre gondoltuk volna és hogy a skandináv országokban élők sem felhőtlenül boldogok, a tinédzserek ugyanúgy megküzdenek a felnövéssel járó nehézségekkel, mint más országokban, hogy a vallás milyen szerepet játszik a hívők - és nem hívők- életében, hogy az igazságszolgáltatásban nem lehet feltétlenül bízni és közben rengeteg olyan kínos kérdéssel találkozunk, amelyek a lelkünk mélyén foglalkoztatnak bennünket, de sosem mertük volna feltenni őket (például a saját szüleinknek).

 " Szédítő érzés találni valakit, akivel az ember összetartozik. Ennél nyilvánvalóbb tanúságtétele nincs annak, hogy Isten valóban létezik."

Stella ugyanis keményen bírálja szüleit, annak ellenére is, hogy világosan látszik saját énjének negatív oldala és a legtöbb tette kifogásolható. Mindeközben hatalmas nyomás nehezedik a gyerekekre, óriásiak az elvárások, akik, ha nem kellőképpen teljesítenek, csalódást okoznak, sőt, olykor egészen más gyermeket képzelnek maguknak a szülők...De vajon ők mennyire jó apák és jó anyák?

 " Aki elmegy búvárnak, ne sírjon, ha vizes lesz."

Kinga szerint: 5/5

A könyvet a Partvonal Kiadó biztosította számomra.