3 éves a Trükkösen szép a Nő blog! + Nyereményjáték

forrás: Blonde Ambition

Boldog szülinapot, drága kis oldalam!

Kezdjük a legfontosabbal: idén abszolút nem akartam nyereményjátékot szervezni, mert az elmúlt fél évben volt doszt, sok-sok mindent lehetett nyerni nálam, helyette videókat szerettem volna készíteni nektek. Mint látjátok, ez nem sikerült: időm és lehetőségem sem volt rá és végül ismét csak rájöttem, hogy egyáltalán nem való nekem a videózás. Bármennyire is ez a jövő, nem fogok átállni rá, mert én sem nézek már meg egyetlen egyet sem, így pedig hogy lehetnék youtuber...Ha már nem lesz igény az írott blogokra, akkor egyszerűen elengedem a dolgot.

A lényeg, hogy marad meglepetésként a nyereményjáték, amit itt érhettek el, ezzel köszönöm meg, hogy olvastok és velem vagytok immár 3 éve: https://www.facebook.com/trukkosenszepano/photos/a.957168094343472.1073741828.944059975654284/1900219936704945/?type=3&theater

És hogy mi történt az elmúlt 1 évben? Rengeteg minden. Ismét költöztünk, ismét új munkahelyen teljesítünk, nevet változtatott a blog,  született sok új és izgalmas együttműködés, vendégszerző lettem a Good Stuff online magazinnál, profi fényképezőgépem lett, szép háttereket, kiegészítőket szereztem be, vagyis igyekeztem fejlődni. Aktívabb lettem Instagramon, több személyes fotót, infót osztottam meg magamról, egy picit jobban megismerhettetek. Jelenleg házra gyűjtök, élményeket igyekszem magamba szívni, és igen, sokszor nem került ki a heti három megszokott poszt, de 2018-ban le kellett lassítanom egy picit. Figyelnem kell az étkezésemre, arra, hogy mozogjak, mert bizony, lassan, de biztosan közelítek a harminchoz és a vendéglátós élet nem teszi lehetővé a szigorú diéták betartását. Igyekszem sokat sütni-főzni, nekem kifejezetten jó tett, hogy pár éve ismét divatba jött az otthoni konyhatündérkedés, főleg, hogy 5 év alatt olyan szinten meguntam az éttermi kajákat, hogy nem is igazán eszem már vendéglátóhelyeken.

Van, amikor egy hétig sincs kedvem írni, úgy érzem, már mindent elmondtam, máskor egy ültő helyemben megírok három posztot. Hiába a jó felszerelés, a fotózás továbbra is kálvária, a kreativitásom csak nem akar szárba szökkenni és sajnos még mindig nem ikeás háttér előtt élem a mindennapjaimat. Időközönként kiborulok az egész influencer témán, sok-sok jutalmat érdemtelenül elért sikernek tartok, rejtély, hogy valaki minden ingyenes, rongyrázós sajtóeseményen ott tud lenni, de a blogra nem írt posztot fél éve sem, és nem értem továbbra sem, mért hiszik azt a nagy cégek, hogy ha egy tini követőtáborral rendelkezővel reklámoztatják, majd a gimnazisták fognak 200.000 Ft-os okostelefont és 4.000.000 Ft-os autót vásárolni és hasonlók, de tudom, hogy kár ezen mérgelődni, ez a világ legtöbbször egy tragikomédiához hasonlít és talán jobb, ha én csak  "mini influencerként" a peremén táncolok , elérek mindent saját erőmből és annak örülök, ami jut.

Mert van miért hálásnak lennem: több, mint kétezer ember követi az írásaimat, és sok kedves partner tart érdemesnek arra, hogy a kezembe adja a termékét és kíváncsian várja a véleményemet. Bár tudom, hogy többre is képes lehetnék, úgy érzem, jelenleg ennyit tudok belerakni, végesek a készleteim, az erőforrásaim és így, ezen a szinten mozogva nem érzem tehernek, sem pedig munkának a blogolást. Ha pedig egy picit negatív irányba billen a mérleg nyelve, szünetet tartok, felszívom magam és újrakezdem, mert hiszem, hogy valamit csak addig lehet jól csinálni, amíg szívesen, örömmel csináljuk.

Talán eddig nem ment át  a monitoron, mert igyekeztem leplezni, de igazi  borúlátó, pesszimista magyar vagyok. Továbbra sem akarok negatív érzelmeket közvetíteni, de szeretném, ha emberközelibb lenne minden közösségi média felületem. Hogy lássátok, mennyire értékelem, ha a munkahelyen még nyugodtan meg tudom inni a reggeli kávémat, hogy az én öntörvényű, rakoncátlan hajam szinte sosem tökéletes, hogy hiába a profi rutin, időnként hetekre minősíthetetlen állapotba kerül a bőröm, ami miatt legszívesebben bebújnék a takaró alá és nem mennék sehova, és hogy a városban való pózolás helyett a kerti kiülőn olvasok játszós ruhában. Hétköznapi lány vagyok, elérhető álmokkal és megvalósítható célokkal, tudom, hogy mi az, ami belefér  a lehetőségeimbe és milyen az a hamis Instagram élet, amit sosem fogok élni. És ez így van jól.

Tervek, ötletek  a blogot illetően továbbra is vannak, jönnek, hogy mi valósul meg belőlük, az egyelőre a jövő titka. Azt tudnotok kell, hogy hiába is erőlködnék, ha ti nem követnétek, rég nem lenne már semmi az egészből és ez is csak egy feledésbe merült hobbi lenne.Így nem csak a támogatásokat köszönöm meg, hanem azt is, hogy kikapcsolódást biztosítotok nekem immár 3 éve! 💓

Ölel mindenkit: 
Kinga