"Kivégeztem" a tavalyi év egyik legjobban várt thrillerét - és a továbbiakra nézve a szóvicceket is, ígérem. Kritika Harriet Tyce - Vérnarancs című regényéről.
"Alisonnak mindene megvan. Odaadó férje, imádnivaló kislánya, felfelé ívelő karrierje - épp most kapta meg az első gyilkossági ügyet, amiben a védelmet képviseli. De nem minden az, aminek látszik.
Csak még egy éjszaka, és véget vetek az egésznek.
Alison túl sokat iszik, elhanyagolja a családját, és viszonya van egy kollégájával, aki feszegeti a határokat, amelyeket Alison már nem képes elviselni.
Megtettem. Megöltem őt. Le kellene, hogy csukjanak.
Alison ügyfele nem tagadja, hogy megkéselte a férjét. Be akarja ismerni a bűnösségét. De valami nem stimmel a történetében. Ha Alison megmenti ezt a nőt, az az első lépés lehet, hogy saját magát is megmentse.
Figyellek. Tudom, mit csinálsz.
De valaki ismeri Alison titkait. Valaki, aki azt akarja, hogy megfizessen, és aki nem áll meg addig, amíg Alison mindent el nem veszít.
Egy felzaklató, ugyanakkor lenyűgöző történet a félelem erejéről, a vágyról, a féltékenységről és az árulásról, szerelemről és gyűlöletről.
A Vérnarancs Harriet Tyce nagyszerű bemutatkozó regénye, mely meglepő, új hangot hoz az olyan pszichológiai thrillerek világába, mint amilyen a Bujdokló szenvedély vagy a Holtodiglan."
Ezt a regényt nagyon sokig halogattam, mert sok negatív kritikát olvastam róla. Aztán amikor az Álomgyár Kiadó elküldte nekem, két nap alatt ledaráltam, annyira beszippantott. Meg kell mondjam, nem értem, honnan, vagy miből erednek a rossz megítélések, mert szerintem ez egy nagyon jól megírt, feszes tempójú thriller, ami egy percre sem laposodik el. A karakterek is nagyon jól fel vannak építve, senki sem kartonpapír figura, bár mindenkinek van egy-egy határozott jellemvonása, nem csak ennyiben ismerteti őket az írónő, több oldalt is megvillant mindegyik személyiségnél.
A cselekmény két szálon fut: egyrészt megismerjük Alisont, a karrierje legnagyobb ügye előtt álló, sikeres ügyvédnőt, akinek a magánélete már nem ennyire makulátlan, ugyanis házasságban élő családanya létére lényegében alkoholista, ráadásul viszonya van az egyik kollégájával. Végigkövetjük személyes kálváriáját, ahogy megpróbálja megmenteni szétszakadni készülő házasságát, de közben nem tud nemet mondani szeretőjének és az éjszakába nyúló bulizásnak sem.
Másrészt pedig kirajzolódik előttünk a gyilkossági ügy, amin dolgozik: egy bántalmazó kapcsolatban élő nő leszúrja férjét, és még csak meg sem próbálja megúszni a börtönt. Őt próbálják megmenteni, vagyis amennyire lehet, enyhíteni a várható büntetésén, hiszen ahogy egyre jobban beleássák magukat a kapcsolat történetébe, egyre több megbocsáthatatlan dolog derül ki arról, hogyan bánt a meggyilkolt férfi feleségével és fiával.
Őszintén szólva, utóbbi cselekményszálat ha úgy ahogy van, teljes egészében kihagyják a könyvből, az sem zavart volna, mert bár abszolút nem felesleges és sok tanulság levonható belőle, Alison története önmagában is van annyira érdekes és izgalmas, hogy egyedül is elvinné a hátán a regényt. Bár antihőssel van dolgunk, mégiscsak drukkolunk neki, hogy egészben tudja tartani családját, szorítunk, hogy rendeződjön a magánélete, aztán elszomorodunk, amikor az esélyek sorra elszállnak és hanyatt esünk, amikor a legeslegutolsó oldalakon kiderül, ki is valójában a gonosz és milyen szerepet játszik a vérnarancs a történetben.
Nagyon erős, igazi 21. századi történet egy dolgozó anyáról, aki keresi a munkája és a magánélete közt az egyensúlyt, súlyos gondolatokkal tűzdelve a bántalmazó kapcsolatban élőkről a "metoo" mozgalom korában. Egyszóval: ELOLVASANDÓ!
Kinga szerint: 5/5
A regényt az Álomgyár kiadó bocsátotta rendelkezésemre, amit ti is meg tudtok rendelni a webáruházukból: https://alomgyar.hu/konyvek/harriet-tyce-vernarancs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése