A 21. század kiadó szép sorban, csodálatos új kiadásban megjelenteti a Hemingway - életműsorozatot, a  Nincs időm olvasni kihívás júliusi témájának közös könyve pedig az egyik legismertebb kisregény, Az öreg halász és a tenger, így hát minden adott volt, hogy újra kézbe vegyem Santiago és a nagy hal történetét.

Lehetetlen szó nélkül elmenni a gyönyörű, dombornyomott, tengerkék borító mellett, mert tényleg csodálatosra sikerült, élmény kézbe venni ilyen köntösben ezt a régi-régi történetet. A könyv elég vékonyka, mivel egy alig 150 oldalas kisregényről van szó, emiatt és egyszerű, közérthető nyelvezete miatt pedig néhány óra alatt le is darálható - én például a délelőtti kávém mellett olvastam ki, amikor is felidéztem, menyire szerette nagypapám ezt a művet és hogy kisgyermekkoromban vele néztem meg először a fekete-fehér, Spencer Tracy főszereplésével készült filmet.

A cselekményt azt hiszem, mindenki ismeri, hiszen kötelező olvasmány, valamint, ahogy már említettem, többször meg is filmesítették:

Már el is feledkeztem róla, hogy amennyire velős ez a könyvecske, annyira sok mondanivalót is tartalmaz. Vitatkozhatunk rajta, hogy mennyire hibázott a fordító, amikor az öregember nem is halászik, hanem a részletesen leírt módszereiből egyértelműn kiderül, hogy horgászik. Vajon a könyv igazi mondanivalója az, hogy az ember és a természet örök harcban áll egymással és bármennyire is igyekszünk, végül sosem fogunk tudni felülkerekedni? Az akarat, az erő, a kitartás mindig meghozza a várva várt gyümölcsét, vagy az irreális vágyak úgysem teljesülnek, bármennyire is küzdünk értük? Létezik sors, szerencse, Isteni gondviselés, valami felsőbb hatalom, ami egy mozdulattal segíthet rajtunk, de ugyanolyan könnyen el is tiporhat? Mit jelképez a nagy hal, a tenger és kicsoda valójában az öreg halász? Santiago heroikus küzdelemben végül erkölcsi győzelmet arat, vagy a zsákmány küzdelmes megszerzése, majd szerencsétlen elvesztése tipikus példája annak, hogy aki sokat markol, keveset fog? Vagy az egész tényleg csupán egy balul elsült horgászkaland elbeszélése?

Az öreg és elszegényedett, magányosan éldegélő Santiago a periféria szélén elhelyezkedő embereket jelképezi, akinek egyetlen barátja és segítője egy fiatal fiú,  bölcsességével és optimista hozzáállásával, tenni akarásával mégis szerethető figura, akinek akkor is szurkolunk, ha a szívünk mélyén tudjuk, hogy túlságosan nagy fába vágja a fejszéjét és nagyon valószínűtlen, hogy pénzhez fog jutni a hal húsáért cserébe. Azt hiszem, ezért is kedvelik annyian ezt a történetet, ezért ért meg annyi feldolgozást, ezért kapott irodalmi Nobel-díjat és Pulitzer - díjat, mert megszólítja az olvasót, lehetőséget ad arra, hogy úgy értelmezzük a történetet, ahogy mi szeretnénk, engedi, hogy állást foglaljunk, miközben nem ítélkezik és örök igazságok köszönnek vissza a lapokról az élet küzdelmeiről, az idő múlásáról, ember és természet viszonyáról. Santiago megtanít minket arra, hogy sodorjon bármilyen útra bennünket a szél az élet tengerén, az úton csak hittel, becsülettel és tisztelettel szabad végigmennünk.

A kedvenc idézetem a könyvből, mint oly sokaknak rajtam kívül, egyértelműen a következő két sor: