A cselekményről lehetetlen spoilermentesen írni, ugyanis abszolút  nem arra halad a történetvezetés, mint amire számítanánk, vagy akár csak megtippelnénk, nagyjából már a regény egyharmadánál óriási meglepetések érnek bennünket. Néhány apróbb történés persze kikövetkeztethető, de mint minden Pinborough regényben, az írónő itt is megcsillogtatja legnagyobb tehetségét, az óriási csavarok legváratlanabb helyzetekben való felvonultatását.

Két nagy problémám van viszont a regénnyel: az egyik, hogy egyetlenegy karaktert sem sikerült megkedvelnem, senkivel sem tudtam azonosulni, mert egytől-egyig haszonleső, luxusban élő emberekről van szó, akik mintha egy latin-amerikai szappanoperából léptek volna elő: mindig tökéletesek, csak látszólag kedvesek egymással, soha nem elégednek meg azzal amijük van és csak a külsőségeket tartják fontosnak.

A másik, a már említett misztikus szál belekeverése a cselekménybe, aminek a hatása igazából csak a legeslegutolsó oldalakon nyer valamennyire értelmet, de személy szerint nem éreztem úgy, hogy teljesen máshogy alakult volna a sztori, ha az egész úgy ahogy van, kimarad belőle. Amennyire imádtam a Ne higgy a szemének! ezen részét, most annyira idegennek éreztem ugyanezt a próbálkozást.

Összességében viszont mégsem tudom nem kedvelni a Halott vagy című regényt, mert vannak iszonyatosan erős részei, kínos tabutémákat feszeget  (legfőképpen az érdekházasságokról szól és arról, vajon lehet-e nyertesen kikerülni egy ilyen helyzetből, mi  mindent kell eltűrni a luxusért cserébe, meddig tart az emberi méltóság és hol vannak ilyenkor az elvek)  és persze a végkifejlet most is ledönt a székről. Ha olvastad az írónő korábbi könyveit, ezt is ajánlom a gyűjteményedbe, mert jól beleillik a sémába mind történetvezetés, mind stílus szempontjából, viszont most az "egyszerű emberek" környezete helyett egy teljesen más, sokunk számára elérhetetlen, izgalmas világba enged bepillantást.