Őszintén a vidéki kisblogger létről - Szponzoráció, együttműködések
1:46
Vissza-visszatérő támadási felületet biztosítok azzal, hogy kis követőbázissal rendelkező blogger létemre viszonylag sok szponzorációs tartalmat gyártok. Mivel sok negatív megjegyzést, de legalább ugyanannyi kedvesen érdeklődő hozzászólást is kapok ezzel kapcsolatban, úgy döntöttem, körbejárom egy kicsit ezt a témát, elmondom, én hogyan csinálom, hogy jönnek létre együttműködéseim és szerintem hogy érdemes próbálkozni kis követőtáborral - mert érdemes.
Igen, ez a poszt az előző bejegyzésem alá érkezett kedves névtelen hozzászólásra és az erre írt válaszokra reflektál, mert nem vagyok kőből, az én lelkem is sérülékeny. Amit most leírok, talán egy kicsit a személyembe is betekintést enged.
Kezdjük azzal, hogy Veszprém megyében, egy kistelepülésen élek (kb. 700 lakossal, tehát még csak nem is városban), vagyis messze nem Budapesten tartózkodom, vagy akár csak a vonzáskörzetében. Ide születtem, egy év kivételével mindig is itt éltem és valószínűleg itt is maradok. A vidéki bloggerek borzasztó nagy hátránnyal indulnak: 170 km-ről, két műszakos munkarend mellett nem tudok ott lenni sajtóeseményeken, rendezvényeken, megnyitókon, pedig sok helyre hívtak már. Így elesek attól, hogy megismerjenek akár a partnerek, akár más bloggerek, netán új ismeretségeket kössek, ergo, hogy be tudjak lépni ebbe a körbe. Ezzel nagyon sok cégnél egyből el is vágom magam, mert ők érdeklődést mutatnak felém, tesznek egy gesztust, én meg kénytelen vagyok mindenkit savanyú képpel visszautasítani, hiszen egy-egy pesti út sok időt és azért sok költséget is jelent, ami nekem jelenleg sehogy sem fér bele. Viszont, mivel nem a blogból élek és nem is ez a célom, biztosan nem fogok miatta felköltözni a fővárosba, ami korábban sem jutott eszembe soha, mert egyáltalán nem vonz.
Ha elindítasz egy blogot / egy Insta profilt / egy Facebook oldalt, normál esetben a nulláról kezded. 3 éve egy 8 megapixeles kamerájú, 20.000 Ft-os mobillal kezdtem el kozmetikumokat fotózni, fogalmam nem volt a honlapszerkesztésről, éjszakákon át görnyedtem a gép felett, hogy ki tudjak alakítani egy menüsort, és minden költőpénzem ráment arra, hogy folyamatosan újdonságokat mutassak.
Bármilyen témájú blog (a személyes gondolatokat leíró, történetelmesélő oldalakat kivéve), legyen az gasztro, divat, lakberendező vagy beauty, költséges. Ez vitán felül áll. Drágák az élelmiszerek, ha pedig nem gulyáslevest akarsz főzni, hanem valami különlegesebb desszertet, vagy extrább főfogást akarsz mutatni az olvasóidnak hétről-hétre, akkor jelentősen meg fog emelkedni a konyhapénzed kerete. Ha minden héten legalább egyszer új szettben akarsz fotósorozatot készíteni, egy idő után el fognak fogyni a szekrényből a ruhák és járhatod az üzleteket új darabok után.
Egy beauty blog esetében is eljön az az idő, amikor támogatás nélkül már nem lesz fenntartható a továbbiakban. Ha nem pár száz forintos drogériás, saját márkás krémekre specializálódtál, akkor mélyen a zsebedbe kell nyúlnod, ha lépést akarsz tartani a többiekkel és a trendekkel, nem várhatsz arra, hogy majd Glamour-napokon féláras lesz egy paletta és megveszed akkor, mert addigra a többi blogger már rég bemutatta és a te írásod már egyáltalán nem lesz aktuális. Ha csak hetente két új bejegyzést osztasz meg, akkor is havonta több tízezer forintos kiadásról beszélhetünk.
Nem beszélve arról, hogy ma már csak az agyondekorált flatlay fotókra kattintanak a követők. Minden egyes képhez új kiegészítőt, új hátteret vásárolni, még ha azt a Pepcóban vagy a Kik-ben teszed is meg, óriási pénzeket jelent. Egy közepes méretű fotóháttér, mondjuk termékfotózáshoz kb. 5000 Ft, vagy több. Ebből jó, ha többféle van, hogy ne legyenek unalmasak a képeid...
Nem mindenki dolgozik külföldön, nem mindenkit tart el a férje, sokan vannak, akik minimálbérért, vagy alig többért dolgoznak, de van egy hobbijuk, amit nem szeretnének feladni,viszont közben fizetni kell a számlákat, fenn kell tartani az autót, lakásra/házra kell gyűjteni, netán egy-két gyereket is etetni kell. Ilyenkor jön a szponzoráció, meg a követővásárlás.
Hazudnék, ha azt mondanám, sosem gondolkodtam el azon, milyen lenne követőket vásárolni. Biztosan nem itt tartanék már, atyaisten, mennyivel könnyebb lenne minden. Hetente jönnek az ilyen oldalaktól a levelek, de sosem szántam rá magam, mert ezt tényleg átverésnek tartom, nem korrekt dolog ilyen módon előnyökhöz jutni. Marad tehát a szponzoráció.
Nagy tévhit, hogy csak több tízezres követőtáborral lehetsz véleményvezér, aki olvas a témában, vagy hallgat előadásokat, tudja, hogy akár már 1.000 olvasóval/nézővel is lehet valaki influenszer. Sokba került, mire én idén 2.000 követőig eljutottam. Félprofi fényképezőgép, dupla kamerás telefon, fotóhátterek, folyamatosan új kiegészítők, mikrofon a videózáshoz, rengeteg nagy értékű nyereményjáték szervezése...ja, hogy ezek mellett még rendszeresen kellene kozmetikumokat is vásárolnom, hogy legyen mit bemutatni? Ha valaki megmondja, hogy mégis miből, akkor szívesen.
Rengeteg beauty blog van már Magyarországon és még mindig folyamatosan termelünk ki újakat. Mindig mondtam, hogy az első nagy generáció járt jól, akik időben kezdték el, vagyis 6-7 éve, mert ők vannak azóta is a partnerlisták élén, ők vannak meghívva elsőként rendezvényekre és őket követik a legtöbben, akkor is, ha ma már egyáltalán nem is aktívak. Nehéz mellettük labdába rúgni, de nem lehetetlen.
Mit tehetsz, hogy téged is észrevegyenek a cégek és ne mindent saját zsebből kelljen finanszíroznod? Viszkok Fruzsi például sok videójában elmondja, hogy annak idején ő egy bejegyzésénél megjelölte a benne szereplő márkát és el is küldte nekik a posztot, így mutatva meg magát és így adva lehetőséget a megismerkedésre. Mint tudjátok, bejött neki.
Azt ugye senki nem gondolja, hogy pl. a Daniel Wellington központjában valaki ül a gépnél és a magyar influenszerek közt keresgél, kinek is küldjön ajándék órát? Nagyon sok oldalon találtok olyan kapcsolatfelvételi gombot, ami kifejezetten együttműködésre ad lehetőséget, itt beírtok pár személyes adatot, linkelitek az oldalaitokat és a számok alapján eldöntik, együttműködnek-e veletek, vagy nem éri meg nekik, még fejlődnötök kell hozzá.
Nekem több nagy blogger is azt javasolta (nem kértem tanácsot, másfajta beszélgetés kapcsán jött szóba), hogy mivel a tartalmaimat tekintve nagyon nem ezen a szinten kellene már lennem, nyugodtan küldjem el a márkáknak a rövid bemutatkozásomat. Biztos, hogy sok visszautasítás, legalább annyi ígérgetés, de pozitív válasz is lesz eredményként.
Ezt hívják egyébként Blogger CV-nek (az idei Blogger Days-en volt is erről egy előadás). Ami nem "kunyerálást", könyörgést, kéregetést jelent ingyen cuccokért, hanem egy összeszedett, számadatokat, elérhetőségeket, motivációkat, célokat és az általad kínált szolgáltatást tartalmazó bemutatkozás. Ami ha jól van megírva, sok kaput megnyithat előttetek. Olyan ez, mint egy önéletrajz: ha megnyerő vagy te és az eredményeid, felvesznek, ha nem tetszel nekik, elutasítanak. Ezzel szerintem semmi probléma nincs, mint mondtam, annyian vagyunk már a szférában, hogy valahogy muszáj felzárkózni a többiekhez, ha elküldesz egy CV-t, attól még nem leszel ingyenélő, mert a kapott termékekért cserébe te posztokat, videókat, vagyis reklámot gyártasz a cégnek, ami neked több órás munka. Mindenki, aki csak egy fél évig is hallgatott marketinget, tudja, hogy töredékébe kerül az cégnek, hogy a bloggerek közt szétszór pár csomagot, mintha különböző képes, vagy írásos hirdetésekért fizetne újságoknak, televíziónak, a Facebook-nak, stb. Ezen mindkét fél nyer, létrejön egy adok-kapok elven nyugvó partneri együttműködés.
Rólam nem rég azt állították, mindenkinél kopogtatok ingyen ajándékokért. Nekem biztosan az utolsó pillanatban még legyártotta a Bioderma a névre szóló micellás vizet, mert másoknál láttam és hisztiztem érte. Biztosan azért hívtak meg a Blogger Days-re, mert bekönyörögtem magam. Valószínűleg azért az én cikkem került ki a DM oldalára 5 magyar bloggeré közül, mert megfenyegettem a Szépségsztorik szerkesztőit. Azért vagyok én az egyik a két blogger közül, akiknél a Natics luxus kozmetikumai rendszeresen megjelennek, mert kierőszakoltam tőlük...
Én nehéz célt tűztem ki magam elé, jobban mondva, nehéz célközönséget választottam. Ne sértődjetek meg, mindig is a 25 év felettieknek szántam az írásaimat, hiszen lassan magam is 30 éves leszek. Nem a tinédzsereknek gyártok kihívás videókat, amikre százával iratkoznak fel a gyerekek. Nem írok baba-mama témában, hiszen nincs gyermekem, így elkerülök egy jelentős réteget. Az én követőim dolgozó felnőttek, akik vagy még gyerekvállalás előtt állnak, vagy már rég gyakorlott édesanyák és kevés szabadidejükben szívesen olvasgatnak szépségápolás témában. Én nekik szeretek írni.
Én nehéz célt tűztem ki magam elé, jobban mondva, nehéz célközönséget választottam. Ne sértődjetek meg, mindig is a 25 év felettieknek szántam az írásaimat, hiszen lassan magam is 30 éves leszek. Nem a tinédzsereknek gyártok kihívás videókat, amikre százával iratkoznak fel a gyerekek. Nem írok baba-mama témában, hiszen nincs gyermekem, így elkerülök egy jelentős réteget. Az én követőim dolgozó felnőttek, akik vagy még gyerekvállalás előtt állnak, vagy már rég gyakorlott édesanyák és kevés szabadidejükben szívesen olvasgatnak szépségápolás témában. Én nekik szeretek írni.
Valahonnan el kell indulni. Nálam idén fordult meg a helyzet, hogy szerencsére ma már több a megkeresés, mint az elutasítás és egy kicsit kevesebbet kell költenem a kozmetikumok beszerzésére. Jönnek olyan csomagok, amikről nem is tudok. Megkérdezik, hogy érdekelne-e egy szezonális kiadás. Rendezvényekre érkeznek meghívók, melyeken nem tudok részt venni. Hogy keresem-e én is a lehetőségeket? Hogy felkelti-e egy-egy új márka az én érdeklődésemet is? Hogy teszek-e lépéseket magam is a fejlődés érdekében, vagy várom a sült galambot? Hát persze, hogy kiveszem a részem a munkából. Semmi sem hull csak úgy az ember ölébe, mindenért tenni kell. Ha csak ülsz és vársz, semmi sem fog történni. Az a fontos, hogy az első csalódásnál ne keseredj el. Hogy az első problémánál ne add fel. Tarts ki és keress új utakat.
Akinek tudok, én is segítek. Sok hasonló blogot vezető társam kért már tőlem elérhetőséget ide vagy oda, mért ne adtam volna meg egy e-mail címet? Senki sem veszi el ezzel a kenyeremet. Nekem azzal nem lesz rosszabb, ha valaki előrébb jut.
Ugyanígy támogatom azokat is, akik elértek valamit a szférából. Vásárolok, rendelek tőlük. Segítenünk kell egymást, nem pedig irigykedni a másikra. Akik egy helyen élnek, tudnak készíteni közös videókat, be tudják szervezni a másikat egy-egy rendezvényre (hány olyan ember van, aki így kerül be bizonyos körökbe, de ebben sincs semmi rossz, mindenki a barátain, ismerősein segít, ha tud), nekem erre nincs lehetőségem, én csak távolról tudok másokat támogatni.
A félreértések elkerülése végett, fizetett szponzorációt nálam nem találtok. Nem keresek pénzt a bejegyzéseimmel, attól még nagyon messze állok. Azt sem mondhatom, hogy nullára jövök ki, amit belefektetek, azt visszahozzák a kipróbálásra kapott termékek. Krémekből nem tudok kenyeret, vagy a fényképezőgépbe elemet venni. Tény, hogy spórolok azzal, ha nem kell pár hónapig sampont vennem, mert van néhány flakon a fiókban. Tény, hogy sok érdekességet ki tudok így próbálni. De jóval több költségem van benne, mint amennyi hasznot hoz a dolog. Ez nem panaszkodás, ezzel csak jó, ha tisztában vannak azok, akik nem kedvelik azt, amit csinálok. Mert nagyon nincs mit irigyelni rajtam, közel sem vagyok megélhetési blogger. Ugyanúgy eljárok dolgozni és mindig lesz majd polgári állásom, a blog pedig hobbi volt és hobbi is marad, amit ha már nem fogok tudni finanszírozni, fájó szívvel, de el kell majd engednem.
Zárásképpen szeretném elmondani, hogy három év békés működés után, innentől kezdve csak a jóváhagyásom után fognak megjelenni a kommentárok a bejegyzések alatt és névtelen hozzászólások írására nem lesz lehetőség. Épp elég stressz és negatívum van az életemben, nincs szükségem arra, hogy rossz érzéseim legyenek, ha fellátogatok a saját oldalamra. Továbbra is várom a kérdéseket, építő jellegű hozzászólásokat kulturált formában, ahogy a legtöbben eddig is tettétek.
Kinga
6 megjegyzés
Szia! Nagyon örülök, hogy megírtad ezt a bejegyzést, nekem személy szerint most ez nagyon sokat segített. Kis bloggerként én is elérkeztem abba az időszakba, amikor már nehezebben tudom finanszírozni a blogom működését. Végzős gimnazistaként,anyukámat, aki egyedül nevel nem igazán szeretném még ezzel is terhelni, így lassan parkolópályára került a kis oldalam. Nyilván nem csak emiatt, leginkább az olvasóhiány az, ami fájdítja a szívem, hogy több pénzt belefektessek, főleg így karácsony és szalagavató környékén. Nem tudom még a jövő év, hogyan is alakul, de semmiképp nem szeretném abbahagyni. Mindegy is, csak szerettem volna ha tudod ki ír neked, mivel nem vagyok az a nagyon kommentelgetős fajta. Örülök, hogy reflektáltál a névtelen kommentre, szerintem ezzel nem csak nekem segítettél, de sok embert bevezettél a bloggerkedés nehezebb részébe is. Amikor elkezdtem nekem nagyon sok negatív visszajelzés érkezett, leginkább email-ben, névtelenül. Azóta rájöttem,hogy ezekre a véleményekre egyáltalán nem kell adni, a legtöbb ember aki ezeket írja biztos nagyon unatkozhat otthon. :D
VálaszTörlésSzerintem jó dolog az, ha teszel az álmodért, és ha ez azzal jár, hogy cégeknek kell írni, akkor ez van. Nagyon kevés ember tudja teljesen önköltségből éveken keresztül finanszírozni a hobbiját. Jajj, valószínűleg nagyon értelmetlen amiket most írtam, de annyi gondolat kavarog most bennem, szerintem leülök most a saját blogom elé és én is kiírom a gondolatokat magamból, aztán majd meglátjuk mi lesz :D
Mindenesetre csak így tovább jövőre is! Én szeretem a mit csinálsz, szóval hajrá, hajrá! ♥
Nagyon köszönöm a hozzászólásodat, az ilyen értelmes megnyilvánulásokért érdemes blogot vezetni! Bárcsak több olyan beállítottságú fiatal lenne, mint te! Kívánom, hogy leld örömödet a blogodban és érj el minél több sikert! <3
TörlésKedves Kinga!
VálaszTörlésÉn a másik oldalról látom a dolgot, a kozmetikum gyártó oldaláról. Mi pl szívesen vesszük, ha megkeresnek minket bloggerek, mert így legalább nem nekünk kell “keresni”, hiszen ezer más dolgunk van (pl fejlesztés). Ha meg is keres egy blogger, nem automatikusan bólintunk rá, hanem megnézzük ki is ő, tetszik-e amit csinál, szimpatikus-e az online megjelenése alapján, és a szponzorált tartalmainak milyen az aktivitása. Én sosem gondoltam negatívan, ha valaki minket keresett meg, inkább egy nyitott ajtót láttam, amin eldönthetem, hogy be szeretnék-e menni vagy nem.
Én is mindenképpen arra bíztatlak, hogy kövesd az álmaidat, tegyük mindannyian azt, amíg jóérzéssel tölt el, addig megéri, ez biztos!
Üdv: Éva
Kedves Éva!
TörlésKöszönöm, hogy írtál, nagyon örülök, hogy a másik oldalról is megszólalt valaki a témában, így talán mások is látják, hogy nem ördögtől való dolog a partneri együttműködés! Ahogy írtad, senkinek semmi nem kötelező, szabad akarat alapján lépnek partnerségre a felek, a számok és a statisztikai adatok nyilván fontosak, ahogy az egész üzleti szférában azok,ez teljesen egyértelmű és el kell fogadni!
Sok sikert kívánok nektek 2019-re is! :)
Végtelenül szimpatikus, ahogyan lekommunikáltad a téged ért vádakat. Én már régóta követem a blogodat a többi felületen is és szerintem sokat fejlődtél, minden tekintetben. Én ugyan magamat nem nevezném aktív bloggernek, de végig éreztem, hogy milyen problémákról írsz. Ahogy fentebb írt egy leányzó - nekem is löketet adtál a folytatáshoz. Szerintem abszolút nem vagy tolakodó, az évek során sem adtad el magad az ingyen cuccokért, ellentétben sok más lánnyal.
VálaszTörlésÉn csak annyit kívánnék az új évre, hogy folytasd még nagyobb lendülettel és ne hagyd, hogy pár unatkozó kommentelő törjön. Főleg, ha nincs is igazság alapja a dolgoknak. Szerintem jó példát statuálsz arra, hogy hogyan lehet egy igényes, naprakész blogot vezetni egy vidéki településről.:)
Még egyszer sok sikert a jövőre nézve és még töb olvasót, követőt! :) ♥
Drága Stefi!
TörlésKöszönöm neked is a rendkívül kedves,motiváló hozzászólást! Sokszor nagyon nehéz a kevés aktivitás,még kevesebb lájk és komment mellett mindig újabb adag energiát belefektetni,de amikor sorstársak jeleznek vissza ilyen barátságos véleményekkel,mindig újra erőre kap az ember!
Neked is nagyon sok sikert és örömöt kívánok a bloghoz,és nagyon örülök,ha tudtam segíteni egy picit! ❤️