Mindig vitatkozom azzal, hogy a pszichológiai thrillerek mind egy kaptafára íródnak, nincs bennük semmi új, vagy, hogy pár fejezet után könnyen ki lehet találni, ki a gyilkos. Tény, hogy ezek a könyvek hasonló koncepciókra épülnek: általában női főszereplővel van dolgunk, családon belüli viszályok keltik a feszültséget és a tettes mindig  a szűk körből kerül ki. Mégis, megvédem ezeket  a regényeket, hiszen egy izgalmas helyszínválasztással, érdekes alapfelállással és ütős csavarral lehetséges még újat mutatni. Sue Fortinnak is sikerült.

A Születésnap című thrillerről egyszerűen nem találtam negatív véleményt. Minden blogbejegyzésben, minden bemutatóban, minden hozzászólásban csak ódákat zengtek róla. Mostanában rendre csalódtam azokban a várva-várt regényekben, amiket óriási hype övezett már   a megjelenés előtt, így kissé félve vettem a kezembe Sue Fortin írását. Pedig ezúttal kár volt a szkepticizmusért.

Születésnap - Valakinek ez lesz az utolsó

"Kedves Carys, Zoe és Andrea!
Negyvenedik születésnapom alkalmából meghívlak titeket, hogy csatlakozzatok hozzám egy kalandos, rejtélyekkel teli hétvégére, ahol minden képzeletet felülmúló meglepetések várnak rátok.
Mikor Joanne barátai vonakodva elfogadják a születésnapi meghívót, rövid időn belül rá kell döbbenniük, hogy a hétvége többet tartogat a számukra, mint amire eredetileg számítottak.
Egyikük szörnyű titkot rejteget.
Joanne pedig a titok leleplezését tervezi...
Egy hétvége egy erdei vendégházban igen jól hangzik elsőre - de senki nem hallhatja a segélykiáltásokat.
Sue Fortin páratlanul izgalmas a pszichológiai thrillereiben soha nem tudhatod mi lesz a következő lépés."

A fülszövegből már sejthetitek, hogy a négy barátnő nem wellnesselni készül, hanem bizony egy puszta közepén álló, elhagyatott házban fogja tölteni a hétvégét, távol a várostól és távol a segítségtől.

Joanne tartja össze a csapatot, akikről egy játék során kiderül, hogy mind titkolnak olyasmit, amire nem igazán büszkék és mind ártanak vele valamilyen szinten vendéglátójuknak, aki úgy látszik, ezzel abszolút tisztában van, mi több, bosszút forral ellenük.

Innentől kezdve pedig nem mondhatok többet a cselekményről, mert durva spoiler lenne, legyen elég annyi, hogy nem az hal meg,  akire számítanánk és nem is az lesz a "rossz", akire akár az utolsó harminc oldal előtt tennénk a voksunkat.

A történet indítása akár egy horrorfilmbe is beillene, a csapat nem tudja, hová tart, nem tudja, mire számítson a  hétvége során és ez gyakorlatilag minden egyes pillanatra igaz, ugyanis Joanne nem épp úgy viselkedik, mint egy szívélyes, gondoskodó vendéglátó, sorozatosan magára hagyja barátnőit és rájuk bízza például a hazajutást egy ismeretlen erdőből. A vendégházban sem barátságosabb az atmoszféra, megszűnik  a kapcsolat  a külvilággal, sorra buknak felszínre az elfojtott indulatok, a régi/új sérelmek és egyre inkább úgy tűnik, ez a hétvége nem a békülésről szól, sokkal inkább arról, hogy mindenkit szembeállítsanak a sötét oldalával és kénytelen legyen színt vallani a többiek előtt. Közben természetesen saját, családon belüli problémákkal is meg kell küzdeniük a szereplőknek, amikor pedig  a két szál összefonódik, az olvasó végleg elbizonytalanodik.

Ez a pszichothriller most tényleg nőknek szól: anyák, feleségek, szinglik nehéz helyzetével kell azonosulnunk, akik igyekeznek lavírozni a magánéletük és a barátságuk közt, veszteségekkel kell megbirkózniuk és nem utolsó sorban, egy gyilkosságot is fel kell göngyölíteniük.

Kinga