J. D. Barker az elmúlt években a 4MGY trilógiával vált a magyar olvasók kedvencévé, hiszen egy merőben új, merész és gyakran sokkolóan brutális krimit alkotott, ami azért valljuk be, eléggé kirítt a megszokott, klasszikus nyomozós történetek közül. Az író állítása szerint az új regényével egy könnyedebb sztorit akart kiírni magából, amire szüksége volt a 4MGY után, de ha neki ez a gyengébb vonal, akkor lehet, hogy az ő szíve helyén is sötétség van, ugyanis Barker a tőle megszokott módon abszolút nem finomkodik és bőven tartogat véres fordulatokat.
Tény és való, hogy a komoly, akár életszagúnak is nevezhető krimi helyett ezúttal egy misztikus, szerelmi szállal átszőtt thrillert alkotott a szerző (amit én simán horrornak is el merek könyvelni), de ez ne tévesszen meg bennünket, ugyanúgy rengeteg, de tényleg rengeteg szereplőt, ezerfelé ágazó történetvezetést és számos meglepetést kapunk gyakorlatilag folyamatosan, az elsőtől az utolsó oldalig, akár csak A negyedik majom és folytatásai esetében.
A több, mint 700 oldalas regény elsőre talán hatalmas terjedelműnek tűnik, de éveken, sőt, évtizedeken átívelő cselekménnyel kell megismerkednünk, amit utólag belegondolva, nem is lehetett volna más formában tálalni és nagyon jól áll neki, hogy ezúttal nem lett több részre bontva, hanem egy nagy egészként került megírásra.
Jack Thatch gyerekkorában találkozik először Stellával, a titokzatos, nyolcéves kislánnyal, akinek sötét haja és még sötétebb szeme van, és magányosan ül egy padon a temetőben a kedvenc könyvét szorongatva. A találkozásukból megszállottság lesz: Jacknek állandóan a lány körül forognak a gondolatai, és végül egy évvel később újra megpillantja, ugyanazon a padon a temetőben, ám Stella hamarosan ismét eltűnik.
Közben az egyik sikátorban egy férfi holttestére bukkannak. Az eset meglehetősen rejtélyes: a teste mindenhol borzalmasan megégett, viszont a ruhái épségben maradtak, ami képtelenségnek tűnik. Faustino Brier nyomozó tudja, hogy nem ez a férfi volt az első áldozat, aki így halt meg, és nem is ő lesz az utolsó. Brier azt is tudja, hogy pontosan egy év múlva kell majd keresniük a következő áldozatot, hacsak nem akadnak előbb az elkövető nyomára.
Egy kisfiú, akit mindenki csak „D" alanyként ismer, egy világtól elzárt, gondosan őrzött, sötét laboratórium mélyén várakozik, cseperedik és tanul. Senkivel nem beszélhet, és nem ér hozzá senki. Borzalmas erő lakozik benne, ezért azok, akik bezárták, sohasem fogják kiengedni.
A szereplőket elképzelhetetlen szálak kötik össze egymással.
A történetet Jack meséli el, aki kiskorában árvaságra jutott és akit nagynénje nevelt fel. Jack szomorú és nehézségekkel teli életét két fontos tényező kíséri végig: egyrészt, számos halálesettel találkozik, bár ő maga mindig sértetlenül kerül ki a tragédiákból, illetve megszállottan keresi Stellát, akit lényegében nem is ismer, mégsem képes elfelejteni.
Nyomozása során Jack végigjárja Amerikát és számos részletet derít ki szülei fiatalkorából és egyre közelebb kerül a megoldáshoz, azaz hogy: miért is kellett meghalniuk, kicsoda a veszélyes Stella, miért csak egyszer egy évben láthatja őt, miért pont augusztus 8-án és miért is annyira fontos Charles Dikens klasszikus műve, a Szép remények.
A titokzatos "D" alanyról is egyre több részlet derül ki, mígnem a fiatalok a nagy találkozás alkalmával végre tisztán látják egymást, múltjukat,és valódi identitásuk is napvilágra kerül.
Innentől kezdve pedig gondban vagyok, ugyanis a regényről lehetetlen spoilermentesen beszélni, márpedig akkor csavarokat és titkokat tartogat, hogy nincs szívem lelőni előttetek egyet sem.
Annyit viszont elárulhatok, hogy bár a kedvelt írói stílus, a mesteri elbeszélés, a részletgazdag sztori ebben az esetben is jelen van, teljes mértékben más, mint a 4MGY trilógia, tehát aki egy hasonló krimire számít, az csalódni fog. Aki viszont kedveli a misztikummal átitatott, kísérletekkel és különleges képességekkel foglalkozó, természetfeletti témákkal operáló, viszonylag véres írásokat (emiatt is hasonlítják Stephen Kinghez), az nagyon fogja szeretni J. D. Barker új könyvét, mert ebben a műfajban viszont zseniális. Amennyire durva és vulgáris, éppen annyira szofisztikált és kifinomult tud lenni, így teremtve remek egyensúlyt és kiemelkedő stílust. Végtére is, ez egy szerelmi történet - nem mindennapi köntösben.
Én magam nagyon kedvelem az ilyesfajta filmeket, könyveket (egy picit talán a Ne higgy a szemének! című regényhez tudnám egyébként hasonlítani), így összességében nekem nagyon tetszett, bár a végére egy teljesen más irányba vitt el, mint amire számítottam, illetve egy nagyon kis mértékben a lezárást és a megoldást túl egyszerűnek éreztem - legalábbis ahhoz képest, mennyire kidolgozott volt egészen addig Jack életútja), egyébként A hatodik éjszaka esetében ugyanez volt az érzésem, ezért lehetséges, hogy ez Barker jellegzetes megoldása a befejezésre és ez mindig is így lesz. Akárcsak az a képessége, hogy elérje, antihősöknek drukkoljunk, ugyanis senkit, de szó szerint senkit nem tudok mondani a szereplők közül, aki egyértelműen a "jók" közé tartozna, mégis, az első laptól kezdve tudjuk, kinek az oldalán kell állnunk. Volt néhány fordulat, amit már sejtettem, ilyenkor viszont cserébe mindig várt másik három újabb rejtély, szóval egy pillanatra sem laposodott el a történet és nem éreztem úgy, hogy már nem tartogat számomra újdonságot, éppen ellenkezőleg: amint ráfordultam egy egyenesre, újabb és újabb kanyarok következtek.
A téli szünetre, a karácsony időszakra szerintem tökéletes választás, mert nagy terjedelmű és én nagyon szeretem, ha több napon keresztül vár egy könyv arra, hogy újra kézbe vegyem, megdolgoztatja az agytekervényeket, hiszen számos apró részletre kell figyelnünk, hogy végül össze tudjuk kötni a szálakat és végre ismét egy olyan újdonságot kapunk, amire megérte várni - nem mellesleg pedig azonnal el akarjuk olvasni miatta a Szép reményeket is!
A regényt az Agave Könyvek biztosította, ezúton is köszönöm nekik a lehetőséget! Ti itt tudjátok megvásárolni: Szíve helyén sötétség
