A mai VKP-bejegyzésben a szabadidő hasznos, vagy éppen kreatív,szórakoztató eltöltéséről lesz szó, olyan tevékenységről, amit rendszeresen űzök kikapcsolódásképp....Ó, mégsem. Mert hogy nekem nincs igazán hobbim.

Sohasem sportoltam, nem játszottam hangszeren, mindössze 2 évig néptáncoltam. Kb. 15 éve egyetlen szabadidős tevékenységet űzök, mégpedig olvasok, de számomra ez mindig is inkább a mindennapjaim szerves részét képezte, nem hobbiként, hanem szokásként tekintek rá.
Az olvasás iránti szeretetemet nagypapámtól, illetve édesanyámtól örököltem. Régebben érdekeltek a versek is, ma már inkább csak a regények. Volt olyan időszak, amikor minden megtakarított kis zsebpénzemet könyvekre költöttem, minden alkalomra könyvet kértem ajándékba, és általában 2-3 nap alatt kivégeztem az aktuális regényt.
Amikor elkerültem főiskolára, a kollégiumi élettel gyakorlatilag teljesen meg is szűnt a privát szférám, esély sem volt akár csak egy nyugodt fél órára, ami alatt olvashattam volna.
A felnőtt, dolgozó élet sem javított ezen a helyzeten, 8 óra számítógéppel végzett munka után a legtöbbször a legkevésbé sem vágyom arra, hogy még délután/este a szemeimet erőltessem. Már nem halmozom fel a könyveket, tudatosabban vásárolok, inkább csak a kedvenc íróim köteteit gyűjtöm be, és mostanság már 2-3 hétbe telik, mire kiolvasok egy művet.
De mit is olvasok? Thrillereket, jogi krimiket,és tudományos-fantasztikus regényeket. Az abszolút kedvencem Michael Chrichton Őslénypark című regénye, amiről vendégposztomban Nóri blogján bővebben is mesélek (itt). Ezen kívül nagyon szeretem Dan Brown, John Grisham, Frei Tamás és Steve Berry köteteit.

Mindössze 3 hónapja létezik egy rendszeres kreatív tevékenység az életemben, ez pedig nem más, mint a blog írása. Először tényleg csak egy hobbinak indult, ami által kikapcsolódhatok, hiszen ezzel kiírhatom magamból a gondolataimat, mostanra viszont kemény munkát és elég sok időt igényel. Bloggertársaimnak gyanítom nem kell ecsetelnem, de ahhoz, hogy heti 3-4 poszt megszülessen, jó néhány estét be kell áldoznom, minden háttér információnak utána kell járnom, ami a bejegyzések alapját adhatja, be kell fotóznom a termékeket, és össze kell állítanom az egész anyagot, mindez pedig több órába telik. Ennek ellenére egyre szívesebben foglalkozom vele, hihetetlenül jó érzés, hogy sokan kíváncsiak a véleményemre, a meglátásaimra, érkeznek a kérdések, tanácsokat kérnek tőlem, kezdek egyre inkább bekerülni a köztudatba, szóval nagyon sok pozitív hatás ér nap mint nap, amiért nagyon hálás vagyok az olvasóimnak, ők adnak erőt ahhoz, hogy egy fárasztó nap végén még beleássam magam a terméktesztekbe.


Hogy ez a hobbi nélküli lét rendben van-e így? Őszintén szólva, gyakran vágyódom egy állandó, szórakoztató-lazító dologra az életemben, viszont például a sport egyáltalán nem hiányzik, hiába egészségmegőrző, hiába jellemerősítő.  Nyilván nem feleslegesen állítják a szakértők, hogy mindenkinek szüksége van egy tevékenységre, ami által kikapcsolódhat, amivel fejlesztheti a kreativitását, netán a közösségi életét, de jelenleg sajnos nem fér bele több plusz elfoglaltság az életembe.