Nehéz helyzetben vagyok. Rögtön a könyv elolvasás után ülök itt a gépnél, kavarognak a fejemben a gondolatok és nem jönnek azok a szavak, amelyek pontosan leírnák azt az élményt és azokat benyomásokat, amiket ez a könyv adott.

Nem mindennapi regénnyel van dolgunk, az egyszer biztos. Igazság szerint, rövid (alig 250 oldalas) terjedelme miatt én inkább hosszabb novellának, vagy kisregénynek hívnám,  ráadásul a cselekmény is 24 óra alatt zajlik le, így tökéletesen alkalmas arra, ha valaki gyorsan szeretne ledarálni egy könyvet, de hosszasan szeretne gondolkodni azon, amit olvasott.

Jake  a barátnőjével utazik a behavazott tanyavilág felé, hogy megismertesse szüleivel néhány hete tartó kapcsolatának tárgyát. Az elbeszélés E/1-ben történik, a lány szemszögéből követjük végig az utat, aki, bár nagyon jól érzi magát a biztos egzisztenciával és kimagasló intelligenciával rendelkező,  tudós fiúval és tökéletes férjelöltnek tartja, mégis azon agyal, hogy véget vet ennek az egésznek. Ugye, hogy ti sem egy futó kapcsolat lezárására gondoltatok a sejtelmes cím alapján?

Szóval Jake és párja a szülői ház felé tart és közben végigmegyünk kapcsolatuk kialakulásán, belelátunk jelenkori napjaikba és hosszas, filozófia beszélgetéseknek leszünk tanúi. Mennyire magányosodhat el egy brilliáns elme, aki talán még a világ keletkezésének titkát is érti, de szinte képtelen emberi kapcsolatokat teremteni? Az emlékeink tényleg valóságosak, vagy a rengeteg hozzáadott, kiszínezett kép miatt lényegében teljesen fikciók? Tetteink és kimondott szavaink megmásíthatók, ezek szerint csak a fejünkben lévő gondolatok igaziak, amiket senki sem hall?

Eközben Jake barátnőjét folyamatosan zaklatja valaki, akit a lány csak Telefonbetyárnak hív és akiről egy szót sem szól párjának, hiszen akkor túl komolyra fordulna köztük a dolog. A névtelen zaklató hívásokat kezdeményez és folyton ugyanazt a rejtélyes, mefejthetetlen üzenetet hagyja hátra. Vajon tényleg van okuk félni, követi őket valaki, aki több személyes dolgot tud róluk a kelleténél, vagy pedig alaptalan félreértés az egész?

A Jake szüleinél tett látogatás sem hoz megnyugvást, sőt egy bizarr este kerekedik az ismerkedésből, ami csak még több kérdést vet fel a bizonytalan kapcsolat jövőjét illetően. Mentális problémák derülnek ki a fiú családtagjairól és a lány lassan minden helyzetben kényelmetlenül érzi magát, gyűlnek a baljós jelek. Végül, hazafelé tartó útjuk során a pár megáll egy elhagyatott iskolánál, ahová belépve  (nagyrészt) válaszokat kapunk a kérdéseinkre.

"Vannak bizonyos dolgok az életben, ha nem is túl sok, amelyek tényleg hatásos, bevált gyógyírt jelentenek az esős napokra meg a magányra. Ilyen gyógyír a rejtvény is. Mindenkinek meg kell oldania a maga rejtvényét."

Aki baltás gyilkosra, elmebeteg testvérre, vagy múltbéli ellenségre számít, annak bizony csalódnia kell és annak is, aki egy klasszikus pszichológiai thrillert vár, mert egyik sem a végkifejlet része. És pontosan ez a könyv erőssége: végig bizonytalanságban tart és borzongat, megjósolhatatlan a megoldás és a finálé a legkevésbé sem átlagos.


Megérteném, ha valakinek nem tetszene a regény, mert egyáltalán nem azt kapja, amit várt (ahogy én sem), de úgy vélem, pontosan emiatt remek választás, ha valami újat, átlagon felülit szeretnétek olvasni. A párbeszédek érdekesek, elgondolkodtatóak, sokáig adnak még okot fejtörésre és arra is késztetnek, hogy mélyen magunkba nézzünk, a cselekmény nem siet sehova, mégis gyorsan lehet vele végezni és nagyon kíváncsi vagyok, milyen film készül belőle a Netflixre, mert ezt nem lesz egyszerű vászonra vinni.