Az elmúlt fél évben kimozdítottam magamat a  komfortzónámból és jobbára fantasyket olvastam, mert bevallom, jót tett a lelkemnek ebben a rideg helyzetben, hogy kiszakadhattam egy kicsit  a valóságból és képzeletbeli világokban, varázslatos történetekkel kapcsolódhattam ki. Nyilván nem tudom azonban levetkőzni a legjellemzőbb vonásaimat, mint például, hogy rajongok a csavaros krimikért, az idegfeszítő thrillerekért és szeretek olvasás közben azon gondolkodni, vajon ki lehet a gyilkos és mik az indítékai. Ez az érzés pedig mostanában egyre inkább hiányzott, így a General Press kiadó jóvoltából egy újdonsággal és egy újramegjelenéssel visszatértem a krimikhez. És nagyon jó érzés volt.

Linwood Barclay ismerős lehet a magyar rajongóknak, hiszen több regénye is megjelent már korábban a kiadónál, a Liftakna a legújabb kiadvány, a következő pedig már előkészület alatt van.

Az író híres arról, hogy különleges tömegbalesetek köré építi fel történeteit, ami egyrészt szerintem szokatlan, így újdonságként hat, másrészt nagy odafigyelést igényel, hogy a szálak a végén szépen összefussanak és minden darabka a helyére kerüljön. 

Nagyon tetszett, hogy nem szokványos gyilkossal van dolgunk, illetve, hogy több főszereplő is versenyt fut az idővel és több szemszögből próbálják meg felgöngyölíteni az ügyet, de közben magánéleti drámák és politikai ellentétek is kibontakoznak a szemünk előtt, emiatt egy sokrétű, mégis jól összekapcsolódó történetet kapunk. 

A szereplők és háttértörténeteik, motivációik érdekesek, a cselekmény mozgalmas, egy pillanatra sem ül le, így lendületesen végig lehet haladni az eseményeken, de csak óvatosan, mert az író könnyen félrevezethet bennünket.

Biztosan fogok még olvasni Barclay-tól, mert nagyon megkedveltem filmszerű stílusát, eredeti ötleteit.

Ha kíváncsiak lettetek, itt megtaláljátok a könyvet:  LIFTAKNA

A másik választásom egy krimisorozat újra kiadott első része, amelyet a műfajt kedvelők szerintem már régről ismernek és szeretnek és nem is értem, engem hogy kerülhetett el idáig ez a széria, mert nagyon ígéretes az első regény alapján.

Chris Carter Robert Hunter sorozata remek választás, ha hozzám hasonlóan szeretitek, ha egy könyvsorozat egy bizonyos nyomozó és az általa felderített ügyek köré épül. Emiatt kedvelem annyira Cara Hunter, vagy Robert Bryndza írásait is, Carter sorozata pedig nagyon jól illeszkedik ebbe a sorba.

Hunter karaktere nagyon el van találva, egy igazán szerethető (mondhatni anti)hős, aki éles eszével, laza stílusával, magának való személyiségével fáradhatatlan erővel ássa magát a sorozatgyilkosok agyának legmélyére, mégis követhet el hibákat. A keresztes gyilkos erőteljes jeleneteket és nagy csavarokat tartogat, kell hozzá ugyan egy kicsit erősebb gyomor, de egy edzett krimiolvasó számára ez nem jelenthet problémát. 

Ahogy letettem, már vettem is volna elő a következő részt, vagyis nálam a Robert Hunter sorozat egyértelműen kívánságlistás lett, biztosan be fogom szerezni a széria további darabjait.

Ha szeretnétek belefogni a sorozatba, itt megtaláljátok az első részt: A KERESZTES GYILKOS 

A könyveket a General Press kiadótól kaptam elolvasásra, így ez a cikk támogatott tartalomnak minősül.

Immár két hete, hogy birtokba vettük az új otthonunkat és a nagytakarítás után, amely lakhatóvá tette a házat, elérkeztem az általános, heti szintű takarításokhoz. Ehhez kaptam segítséget a Sodasan márkától, amely környezetbarát módon segít tisztává varázsolni a helyiségeket.

Nem mondhatnám, hogy teljes egészében környezetbarát háztartást vezetek, de igyekszem törekedni arra, hogy minél kevesebb szemetet termeljünk és azt szelektíven gyűjtsük, hogy az újrahasznosítható  flakonok és üvegek a megfelelő helyükön végezzék, hogy a megmaradt ételt ne kidobjam, hanem más formában megmentsem és felhasználjam, és hogy az erős vegyszerek helyett természetesebb verziók után nyúljak.

A német precizitás abszolút jellemző a Sodasan termékekre és az előállításukra is:  100 %-ban újrahasznosítható műanyagból készül a csomagolásuk, emellett nem tartalmaznak vegyszereket, mesterséges tartósítószereket, valamint napenergiát használ a gyár az áram előállításához.

Akik szeretnek DIY tisztítószerekkel kísérletezni, bizonyára tudják, hogy rengeteg növényi olaj, természetes alapanyag használható erre a célra, az ecet, vagy a citromlé például már nagyon régóta bevett és kedvelt szer háziasszonyok körében, de ezen kívül még számos más összetevő is alkalmas a feladatra, amelyekre talán nem is gondoltunk.

Első körben három különböző terméket próbáltam ki: egy univerzális tisztítószert, egy ecetes konyhai tisztítót és egy fürdőszoba takarításhoz használatos folyadékot.

A vegán Öko tisztítószer narancsolajjal nagy kedvencem lett, mivel gyakorlatilag az egész házban használható: megfelelő arányban vízzel higítva végigmehetsz vele a nappalin, a hálószobabútorokon, de mivel zsíroldó hatással is rendelkezik, akár  a konyhában is bevetheted, sőt a járólapra, vagy a csempére került fröccsenéseket, zsíros foltokat is szépen eltávolítja, kellemes, friss narancsillatot (és ragadásmentes felületet) hagyva maga után. Én leginkább a főbb helyiségekben használom, mivel egybenyílik a konyhánk, az ebédlőnk és a nappalink, így páraelszívó használata és szellőztetés mellett is érdemes eltávolítani vele a lecsapódott párát ezekben a helyiségekben.

 

Kimondottan a konyha részlegén az Öko ecetes tisztítószert alkalmazom, hiszen ez kiválóan alkalmas az erősebb szennyeződések eltávolítására, szépen eltünteti a vízkövet, a mosogatószer - és szappanmaradványokat a mosogatóról, de a csempét (nálunk hátfalat) és a pultot is zsírmentessé teszi. Mivel ez esetben is koncentrátumról beszélünk, szintén higítva kell használni, de nyugtázhatjuk is, hogy egy ilyen flakon nagyon sokáig elegendő. Nincs kifejezetten ecetes illata, viszont a konyhai szagokat hatékonyan megszünteti.

Az ecetes használható a  fürdőszobában is,  viszont van egy kifejezetten ehhez a helyiséghez és a berendezéseihez megalkotott termék is, még pedig az Öko fürdőszobai tisztítószer, ami növényi tenzidek és illóolajok segítségével tisztítja meg a szennyezett felületeket. Ezt viszont nem kell vízzel keverni, csupán le kell vele permetezni a a csempét, kádat, csapot, hagyni kell néhány percig, hogy dolgozzon, majd le kell öblíteni és egy puha ronggyal szárazra törölni. Lényegében úgy működik, mint egy vízkőoldó, csak gyengédebb.

Mindhárom termékkel nagyon elégedett vagyok, szépen teljesítettek a saját területükön, gyorsan és könnyen lehet velük haladni. Bár eleinte furcsa, hogy nincs a megszokott, intenzív habzás és az erős, vegyszeres illat, de ez végeredményben csakis pozitívum, hiszen nem éppen egészséges erős vegyszerekkel érintkezni és hosszasan belélegezni őket.  A kedvencem a narancsolajos, univerzális tisztítószer lett, mert talán ez a legváltozatosabban alkalmazható darab,   és az enyhe gyümölcsös illat is nagyon kellemes, ami utána a lakásban érezhető, ráadásul a bőrt sem szárítja. 

A Sodasan háztartási termékeit megtaláljátok a DM Magyarország üzleteiben és weboldalán ITT!

(A termékeket a cégtől kaptam tesztelésre, így ez a cikk támogatott tartalomnak minősül.)

J. D. Barker az elmúlt években a 4MGY trilógiával vált  a magyar olvasók kedvencévé, hiszen egy merőben új, merész és gyakran sokkolóan brutális krimit alkotott, ami azért valljuk be, eléggé kirítt a megszokott, klasszikus nyomozós történetek közül.  Az író állítása szerint az új regényével egy könnyedebb sztorit akart kiírni magából, amire szüksége volt a 4MGY után, de ha neki ez a gyengébb vonal, akkor lehet, hogy az ő szíve helyén is sötétség van, ugyanis Barker a tőle megszokott módon abszolút nem finomkodik és bőven tartogat véres fordulatokat. 

Tény és való, hogy a komoly, akár életszagúnak is nevezhető krimi helyett ezúttal egy misztikus, szerelmi szállal átszőtt thrillert alkotott a szerző (amit én simán horrornak is el merek könyvelni), de ez ne tévesszen meg bennünket, ugyanúgy rengeteg, de tényleg rengeteg szereplőt, ezerfelé ágazó történetvezetést és számos meglepetést kapunk gyakorlatilag folyamatosan, az elsőtől az utolsó oldalig, akár csak A negyedik majom és folytatásai esetében.

A több, mint 700 oldalas regény elsőre talán hatalmas terjedelműnek tűnik, de éveken, sőt, évtizedeken átívelő cselekménnyel kell megismerkednünk, amit utólag belegondolva, nem is lehetett volna más formában tálalni és nagyon jól áll neki, hogy ezúttal nem lett több részre bontva, hanem egy nagy egészként került megírásra.

A történetet Jack meséli el, aki kiskorában árvaságra jutott és akit  nagynénje nevelt fel. Jack szomorú és nehézségekkel teli életét két fontos tényező kíséri végig: egyrészt, számos halálesettel találkozik, bár ő maga mindig sértetlenül kerül ki a tragédiákból, illetve megszállottan keresi Stellát, akit lényegében nem is ismer, mégsem képes elfelejteni.

Nyomozása során Jack végigjárja Amerikát és számos részletet derít ki szülei fiatalkorából és egyre közelebb kerül a megoldáshoz, azaz hogy: miért is kellett meghalniuk, kicsoda a veszélyes Stella, miért csak egyszer egy évben láthatja őt, miért pont augusztus 8-án és miért is annyira fontos Charles Dikens klasszikus műve, a Szép remények.

A titokzatos "D" alanyról is egyre több részlet derül ki, mígnem a fiatalok a nagy találkozás alkalmával végre tisztán látják egymást, múltjukat,és valódi identitásuk is napvilágra kerül.

Innentől kezdve pedig gondban vagyok, ugyanis a regényről lehetetlen spoilermentesen beszélni, márpedig akkor csavarokat és titkokat tartogat, hogy nincs szívem lelőni előttetek egyet sem.

Annyit viszont elárulhatok, hogy bár a kedvelt írói stílus, a  mesteri elbeszélés, a részletgazdag sztori ebben az esetben is jelen van, teljes mértékben más, mint a 4MGY trilógia, tehát aki egy hasonló krimire számít, az csalódni fog. Aki viszont kedveli a misztikummal átitatott, kísérletekkel és különleges képességekkel foglalkozó, természetfeletti témákkal operáló, viszonylag véres írásokat (emiatt is hasonlítják Stephen Kinghez), az nagyon fogja szeretni J. D. Barker új könyvét, mert ebben a műfajban viszont zseniális. Amennyire durva és vulgáris, éppen annyira szofisztikált és kifinomult tud lenni, így teremtve remek egyensúlyt és kiemelkedő stílust. Végtére is, ez egy szerelmi történet - nem mindennapi köntösben.

Én magam nagyon kedvelem az ilyesfajta filmeket, könyveket (egy picit talán a Ne higgy a szemének! című regényhez tudnám egyébként hasonlítani), így összességében nekem nagyon tetszett, bár a végére egy teljesen más irányba vitt el, mint amire számítottam, illetve egy nagyon kis mértékben a lezárást és a megoldást túl egyszerűnek éreztem - legalábbis ahhoz képest, mennyire kidolgozott volt egészen addig Jack életútja), egyébként A hatodik éjszaka esetében ugyanez volt az érzésem, ezért lehetséges, hogy ez Barker jellegzetes megoldása a befejezésre és ez mindig is így lesz. Akárcsak az a képessége, hogy elérje, antihősöknek drukkoljunk, ugyanis senkit, de szó szerint senkit nem tudok mondani a szereplők közül, aki egyértelműen a "jók" közé tartozna, mégis, az első laptól kezdve tudjuk, kinek az oldalán kell állnunk. Volt néhány fordulat, amit már sejtettem, ilyenkor viszont cserébe mindig várt másik három újabb rejtély, szóval egy pillanatra sem laposodott el a történet és nem éreztem úgy, hogy már nem tartogat számomra újdonságot, éppen ellenkezőleg: amint ráfordultam egy egyenesre, újabb és újabb kanyarok következtek.

A téli szünetre, a karácsony időszakra szerintem tökéletes választás,  mert nagy terjedelmű és én nagyon szeretem, ha több napon keresztül vár egy könyv arra, hogy újra kézbe vegyem, megdolgoztatja az agytekervényeket, hiszen számos apró részletre kell figyelnünk, hogy végül össze tudjuk kötni a szálakat és végre ismét egy olyan újdonságot kapunk, amire megérte várni - nem mellesleg pedig  azonnal el akarjuk olvasni miatta a Szép reményeket is!

A regényt az Agave Könyvek biztosította, ezúton is köszönöm nekik a lehetőséget! Ti itt tudjátok megvásárolni: Szíve helyén sötétség

2020 egyik legerőteljesebb, egyben legnyomasztóbb regénye, amely a 91. Könyvhéten debütált, az én polcomon egyértelműen Légrádi Gergely ikerkötete. Olyan témákkal foglalkozik, olyan kérdéseket boncolgat, amelyek láttán inkább félrefordítjuk a fejünket, nem pedig belemélyedünk. Mégis érdemes kézbe venni, bár az élmény megrázó lesz - én szóltam.

Az író 2018-ban már megírta önálló kisregényként Nélkülem címen a főszereplő szemszögéből bemutatott történetet, idén viszont kibővítette egy másik nézőponttal, így egy egyedi, "kifordított" ikerregényt tarthatunk a  kezünkben.

A történet szerint Miklós boldog és elégedett családapa, kiváló vállalkozó, aki úgy érzi, teljes az élete, csupán egy kissé kontrollmániás, de ő éppen ezt szereti magában, hogy pótolhatatlannak érezheti mind a családban, mind pedig a munkahelyén betöltött szerepét. Az utóbbi időben viszont a memóriája egyre többször hagyja cserben, elfelejt és összekever neveket, címeket, dátumokat, míg felesége unszolására el nem megy orvoshoz, ahol aztán kiderül, hogy Alzheimer-kórban szenved.

Mivel a betegséget még a kezdeti fázisban sikerült diagnosztizálni, Miklós abban a hitben veti bele magát a kísérleti kezelésbe, hogy gyógyszerekkel és akaraterejével nem csupán le tudja lassítani, de le is fogja tudni győzni a betegséget. A kórházat eleinte nehezen viseli, naplót kezd vezetni, amelyben kapaszkodókat próbál elhelyezni saját magának a régi életéhez kötődően, de ezek a támasztékok idővel egyre inkább megfogyatkoznak és Miklós egészsége rohamtempóban leépülésnek indul. A regény első fele ezen időszakot öleli fel, amit nem könnyű végigkövetni, mert azt hisszük, velünk ez úgysem történhet meg, pedig nagyon is könnyen megeshet bárkivel, hiszen a betegségek nem válogatnak.

A második részben Miklós felesége, Eszter kerül előtérbe, aki helyett világ életében minden döntést meghozott a férje, minden problémát megoldott helyette, neki pedig sem munkája, sem rokonsága, sem barátai nincsenek, akik átsegítenék a hirtelen bekövetkezett drasztikus változásokon. Egyedül marad két kisgyermekkel, akik nem értik, mért nincs mellettük az apjuk, ráadásul előkerül Miklós naplója, amely számos kínos múltbéli kérdést felszínre hoz, Eszter pedig meginog mindenben, amit addig valóságnak hitt és megszállottja lesz a kérdések megválaszolásának, pedig néha jobb, ha a titkok titkok maradnak.

Miklós történetét rendkívül nyomasztó olvasni, mélységes sajnálatot érzünk egy fiatal, életerős férfivel szemben, akinek egyik pillanatról a másikra törik darabokra az élete és nyomasztóan nehezedik a mellkasunkra a tudat, hogy talán nekünk is el kellene végre kezdenünk élni, a szeretteinkkel és a valóban fontos dolgokkal foglalkozni, mielőtt túl késő lesz.

Eszter kissé más karakter, talán túlságosan gyámoltalan nő, aki mellől egyértelműen hiányzik az erős férfi. Természetesen neki sem könnyű, de ahelyett, hogy a helyzetet próbálná megoldani és gondoskodna gyermekeiről, beleragad a múltba és nem hajlandó magát kitépni belőle.

A Nélkülem - Nélküled egy borzasztóan erős lélektani könyv az élet mulandóságáról, a  társ elvesztéséről, a gyász és a veszteség feldolgozásáról, a mondanivalóhoz tökéletesen passzoló, szívszorítóan szép, szellemalakot sejtető, csonka családdal a borítóján.

A kedvenc idézetem a könyvből: 

A könyvet köszönöm a Jaffa kiadónak! Ti itt tudjátok megrendelni: Nélkülem-Nélküled

A csodálatos borítóval megjelentetett 17. századi történet , bár egészen mást vártam tőle, végül mégis elvarázsolt. A regény több fontos kérdést is érint: szó esik feminizmusról, emberi kapcsolatokról, épp csak az marad ki belőle szinte teljesen, amire a leginkább számítanánk: a boszorkányüldözésről. Mégsem vagyok elégedetlen.

Aki egy misztikus, fantasy, esetleg soft horror könyvre számít, az nagyot fog csalódni. Aki viszont engedi, hogy egy réges-régen élt személyek köré épített, csodálatos hangulatú mese beszippantsa, annak remek könyvélményben lesz része.

Fleetwood ​Shuttleworth, a 17. század elején játszódó történet főhőse alig 17 éves, és negyedszer várandós. Ő Gawthorpe Hall úrnője, de eddig még nem sikerült gyermeket világra hoznia, pedig a férje, Richard már nagyon vágyik örökösre.
Amikor Fleetwoodnak a kezébe kerül egy levél, amelyet a harmadik halvaszülését levezető orvos írt a férjének, lesújtó hírrel szembesül: egy újabb terhességet már nem fog túlélni.
Találkozik egy fiatal bábával, Alice Grayjel, aki megígéri, segít, és bebizonyítja, hogy az orvos tévedett.
Alice-t boszorkánysággal vádolják, és Fleetwood mindent kockára tesz, hogy megmentse. De vajon Alice valóban az, aminek látszik?
Csak ők tudják az igazságot. Csak ők menthetik meg egymást.

 

Fletwood, a vidéki angliai birtok úrnője nyomasztó teherrel éli mindennapjait, a folytonos bizonytalanságot és rettegést a vetéléstől viszont nem éppen úri hölgyekhez méltó, polgárpukkasztó tevékenységekkel ellensúlyozza: lovagol, vadászik és hangosan kifejti véleményét különböző témákban, férfitársaságban. Egy nap véletlenül találkozik a fiatal bábával és a két nő között furcsa, úri-szolga viszony alakul ki, amelyből rövidesen barátság lesz: mi több, rájönnek, kölcsönösen egymásra vannak utalva, ha életben akarnak maradni. Fletwoodot a terhessége veszélyezteti, Alice-t pedig növényismerete és gyűjtögető életmódja miatt boszorkánysággal vádolják. Az idő szorít, Fletwood a terhessége végéhez közeledik, a boszorkányper pedig napokon belül kezdetét veszi. Ha meg akarja menteni újdonsult barátnőjét és egyetlen reménységét, Fletwoodnak minden korábbinál jobban kell feszegetnie a határait, mindezt egy olyan korban, amikor még a tehetős úrinők is csak rendkívüli korlátok közt mozoghattak.

 

A történet érdekessége, hogy a szereplők létező személyek voltak, a kapcsolatot köztük viszont már az írónő álmodta meg. Bár a regény főleg a két nő barátságára koncentrál, jól kidolgozott karaktereket, érdekes korrajzot és rendkívül hatásos, magával ragadó atmoszférát kapunk, ami miatt  hajlandóak vagyunk megbocsátani, hogy a könyv 60 százalékában egy terhes nő lovagol szerte a környéken.

 

 

Több kritikában is hangot adtak Fletwood ellentmondásos karakterének, nekem viszont kifejezetten tetszett, hogy egy korabeli feministával volt dolgunk, aki gyakran megmutatta a kemény, de a védtelen oldalát is, így sokkal emberibbé vált számomra, közelebb éreztem magamhoz az évszázados különbségek ellenére is.

Alice személye szinte teljes titokban marad, csupán néhány dolgot tudunk meg róla, az ő története talán megért volna egy bővebb kifejtést is, de ezáltal ő adta a misztikumot a történethez, ami nem volt sem túl sok, sem túl kevés. A regény számomra meg tudott maradni egy kosztümös, barátságról, küzdésről és bátorságról szóló könyvnek,  pontosan annak, amihez kedvem volt, amikor kézbe vettem ezt a páratlanul szépséges borítót.

 

 

A kedvenc idézetem a könyvből: 

" A szóbeszéd még a betegségnél is gyorsabban terjed, és ugyanolyan pusztító lehet."

A könyvet a 21. század kiadó biztosította, ti itt tudjátok beszerezni: FAMILIÁRISOK