Teszteltem már kozmetikumot a gyártási fázisban. Kaptam már kézhez krémet forgalmazás előtt. Most pedig abban a szerencsében volt részem, hogy a hivatalos magyar megjelenés előtt elolvashattam egy skandináv krimit és az elsők közt írom meg róla a kirtikámat, mostantól pedig ti is megtaláljátok a regényt a könyvesboltok polcain.

Az őszi hónapok a könyvújdonságok bemutatásának időszakát ölelik fel, a Partvonal kiadó pedig folytatja a skandináv krimik és thrillerek megjelentetését (a sorban az első a Látszólag normális című regény volt, beszámoló ITT) és  nagyon jól teszik, mert meg kell mondjam, remek érzékkel nyúlnak a külföldi kínálathoz. 

Cím: A gesztenyeember 

Szerző: Soren Sveistrup

Kiadó: Partvonal Kiadó

Oldalszám: 456 oldal

Soren Sveistrup első krimi regénye nem is lehetne ősziesebb: a középpontban gesztenyék állnak, egész pontosan gesztenyefigurák, de kedves kis állati formák helyett csupa nyugtalanító emberi alak bukkan fel, ráadásul gyilkossági helyszíneken.

A gesztenyeember, ahogy a média nevezi  a sorozatgyilkost, fiatal, kisgyermekes édesanyákat öl meg és csonkít meg brutális kegyetlenséggel, akiket a rendőrség sehogy sem képes összekapcsolni egymással és látszólag nem is lehetséges megmagyarázni, miért pont őket választották. A gyilkos viszont úgy tűnik, ismeri a háttérben rejlő titkokat,az amputációk alapján pedig azon igyekszik, hogy megalkossa saját, élő gesztenyeemberét.

A gyilkossági csoporttól épp búcsúzni készülő Thulin és a hányaveti, korábbi munkahelyére visszavágyó Hess kapják meg az ügyet, amely rejtélyes módon kapcsolatban állni látszik a szociális ügyekért felelős miniszterasszony eltűnt lányával, ezt a korábbi esetet viszont már rég lezárták és nem is szándékoznak megbolygatni. A dán rendőrség tehetetlen, bár több lehetséges gyanúsított is felbukkan az elhunytak hozzátartózói személyében és egy bosszúvágyó páros történetét is felgöngyölítjük, az igazi tettes mindig egy lépéssel előttük jár...

Ezzel a regénnyel egy hét alatt sikerült végeznem, holott nálam egy könyv átlagos "élettartama" maximum 2-3 nap. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy nem tetszett, vagy nem volt jó olvasni, csupán arra célzok, hogy borzasztóan oda kell figyelni a történetre, mert rettenetesen sokfelé ágazik el és szinte minden egyes oldalon ott lapul a kirakós egy darabja, ami a későbbiekben segít összeilleszteni a teljes képet. Ez pedig remek, ugyanis nem emlékszem, mikor olvastam utoljára egy ennyire összetett, ezer szálon futó krimit, ami minden egyes mellékvágánnyal ugyannyit foglalkozik, mint a fő történetszállal, mégis végig érdekes és izgalmas tud maradni. Szerencsére itt abszolút nem érvényesül a "sokat markol, keveset fog" szólás.

A könyv további erényei, hogy a sokat gúnyolt, skandináv krimikre jellemző terjengős hasonlatok ezúttal elmaradnak, a leírások mégis részletgazdagok, az író körbekalauzol bennünket Dániában.

A főszereplők nincsenek teljességgel bemutatva, inkább csak főbb vonásaik vannak többször is hangsúlyozva, de ebben az esetben én ezt inkább értékelem, mint szóvá teszem, mert így lényegében a teljes hangsúly a nyomozás menetére lett fektetve, ami számomra sokkal érdekesebb volt, mintha a karakterek magánéletéről informálódtam volna.

Továbbá engem sikerült teljesen félrevezetnie az írónak, ugyanis a jelek alapján más tettesre gyanakodtam, az igazi gyilkos kiléte fel sem merült bennem. A lezárásban viszont nagyon szépen, hiánytalanul fejti ki a gesztenyeember történetét és együtt villan fel az izzókörte a fejünk felett a főhősökkel.

Viszont, azt mindenképp hangsúlyoznom kell, hogy ehhez a könyvhöz néhol erős gyomor kell. Nem kell oldalakon átívelő, vérben tocsógó leírásokra gondolni, de egy-egy gyilkosság, vagy helyszínelés bemutatása bizony próbára teszi az embert.  

Emellett többször is szembesít bennünket az emberi gonoszsággal, romlottsággal, amivel szintén nem mindig könnyű szembenézni, olykor úgy éreztem, a világ tényleg pszichopatákkal és rossz emberekkel van tele, a jóra pedig olyan kevés példa akad. Emiatt az alaphangulat végig sötét, borús marad, de egy jó kirimitől ezt is várjuk el.

Nagyon örülök, hogy rábeszélték az írót, aki egyébként a Gyilkosság- The Killing sorozat szerzője, hogy írjon egy krimit könyv formában is, mert olvasmányos, mégis élvezhető a stílusa, páratlanul bogozza ki az összekuszálódott történet fonalait és úgy nyúlt egy ismerős sztorihoz, hogy az  újdonságként hatott rám. 

Kinga szerint: 5/5

A könyvet és a kivételes lehetőséget köszönöm a Partvonal kiadónak!