A csodálatos borítóval megjelentetett 17. századi történet , bár egészen mást vártam tőle, végül mégis elvarázsolt. A regény több fontos kérdést is érint: szó esik feminizmusról, emberi kapcsolatokról, épp csak az marad ki belőle szinte teljesen, amire a leginkább számítanánk: a boszorkányüldözésről. Mégsem vagyok elégedetlen.
Aki egy misztikus, fantasy, esetleg soft horror könyvre számít, az nagyot fog csalódni. Aki viszont engedi, hogy egy réges-régen élt személyek köré épített, csodálatos hangulatú mese beszippantsa, annak remek könyvélményben lesz része.
Fleetwood Shuttleworth, a 17. század elején játszódó történet főhőse alig 17 éves, és negyedszer várandós. Ő Gawthorpe Hall úrnője, de eddig még nem sikerült gyermeket világra hoznia, pedig a férje, Richard már nagyon vágyik örökösre.
Amikor Fleetwoodnak a kezébe kerül egy levél, amelyet a harmadik halvaszülését levezető orvos írt a férjének, lesújtó hírrel szembesül: egy újabb terhességet már nem fog túlélni.
Találkozik egy fiatal bábával, Alice Grayjel, aki megígéri, segít, és bebizonyítja, hogy az orvos tévedett.
Alice-t boszorkánysággal vádolják, és Fleetwood mindent kockára tesz, hogy megmentse. De vajon Alice valóban az, aminek látszik?
Csak ők tudják az igazságot. Csak ők menthetik meg egymást.
Fletwood, a vidéki angliai birtok úrnője nyomasztó teherrel éli mindennapjait, a folytonos bizonytalanságot és rettegést a vetéléstől viszont nem éppen úri hölgyekhez méltó, polgárpukkasztó tevékenységekkel ellensúlyozza: lovagol, vadászik és hangosan kifejti véleményét különböző témákban, férfitársaságban. Egy nap véletlenül találkozik a fiatal bábával és a két nő között furcsa, úri-szolga viszony alakul ki, amelyből rövidesen barátság lesz: mi több, rájönnek, kölcsönösen egymásra vannak utalva, ha életben akarnak maradni. Fletwoodot a terhessége veszélyezteti, Alice-t pedig növényismerete és gyűjtögető életmódja miatt boszorkánysággal vádolják. Az idő szorít, Fletwood a terhessége végéhez közeledik, a boszorkányper pedig napokon belül kezdetét veszi. Ha meg akarja menteni újdonsult barátnőjét és egyetlen reménységét, Fletwoodnak minden korábbinál jobban kell feszegetnie a határait, mindezt egy olyan korban, amikor még a tehetős úrinők is csak rendkívüli korlátok közt mozoghattak.
A történet érdekessége, hogy a szereplők létező személyek voltak, a kapcsolatot köztük viszont már az írónő álmodta meg. Bár a regény főleg a két nő barátságára koncentrál, jól kidolgozott karaktereket, érdekes korrajzot és rendkívül hatásos, magával ragadó atmoszférát kapunk, ami miatt hajlandóak vagyunk megbocsátani, hogy a könyv 60 százalékában egy terhes nő lovagol szerte a környéken.
Több kritikában is hangot adtak Fletwood ellentmondásos karakterének, nekem viszont kifejezetten tetszett, hogy egy korabeli feministával volt dolgunk, aki gyakran megmutatta a kemény, de a védtelen oldalát is, így sokkal emberibbé vált számomra, közelebb éreztem magamhoz az évszázados különbségek ellenére is.
Alice személye szinte teljes titokban marad, csupán néhány dolgot tudunk meg róla, az ő története talán megért volna egy bővebb kifejtést is, de ezáltal ő adta a misztikumot a történethez, ami nem volt sem túl sok, sem túl kevés. A regény számomra meg tudott maradni egy kosztümös, barátságról, küzdésről és bátorságról szóló könyvnek, pontosan annak, amihez kedvem volt, amikor kézbe vettem ezt a páratlanul szépséges borítót.
A kedvenc idézetem a könyvből:
" A szóbeszéd még a betegségnél is gyorsabban terjed, és ugyanolyan pusztító lehet."
A könyvet a 21. század kiadó biztosította, ti itt tudjátok beszerezni: FAMILIÁRISOK
